A szög azt mondta a kalapácsnak: — "Miért ütsz mindig?" A kalapács így válaszolt: — "Nem azért teszem, hogy fájdalmat okozzak neked, hanem azért, hogy betöltsem a célodat." — "De fáj" – suttogta a szög. — "Tudom" – mondta a kalapács, de enélkül az ütés nélkül soha nem hatolnál át a fán, soha nem tartanál meg semmit, soha nem adnál erőt senkinek. — "És te? Te soha nem fáradsz bele az ütésbe?" — "Persze, hogy belefáradok, de minden ütés megéri, amikor látom, hogy ennek köszönhetően teljesíted a küldetésedet." A szög hallgatott, majd egy apró mosollyal mormolta: — “Köszönöm, hogy “ütsz” még akkor is, ha fáj. Köszönöm, hogy nem hagysz félúton. ” Köszönöm @Péter Kulcsár