Ha van kedved oszd meg velem/velünk, hogy hogy vagy? Jelenleg egy kis üresjárat van itt, mert épp készítem az új kurzust és jelenleg nincs új kérdés a hiperérzékeny emberek kurzusába, ezért arra gondoltam megosztom mi újság nálam és örömmel veszem, ha te is mesélsz. Én a hétvégén csoportos családállításon jártam, ahol most nekem állítottak és a párkapcsolati blokkjaimon dolgoztunk. Izgalmas volt, mert olyan új mélységeket sikerült kinyitnom magamban, amik eddig ismeretlenek voltak számomra. Őszintén szeretem ebben a módszerben, hogy a csontjaimig hatol és baromi felszabadító, amikor a lelkem legmélyéig leérek, majd elindulok felfelé és mázsás súlyokat rakok le magamról. Izgalmas élmény volt most is, mert olyan mély fájdalom szakadt fel belőlem, hogy konkrétan összerogytam a zokogástól. Ha ezt a pár évvel ezelőtti énem olvasná, rám se ismerne. Évekkel ezelőtt képtelen voltam sírni. Megvan az első családállításom élménye, ahol a mesterem konkrétan fogta a kezem és segített abban, hogy kitudjam engedni a könnyeimet. Sokszor írtam már a sírás fontosságáról és valószínű még fogok is, mert szeretném ezekkel az írásokkal normalizálni azt, hogy sírni oké és szükséges. Időnként kicsit mazochistának tűnhet, de én őszintén élvezem, hogy van erőm lemerészkedni a lelkem bugyraiba és ilyen csontig hatóan meg tudom élni a sebeim feltépését. Ilyenkor azt érzem GYÓGYULOK. Talán pont emiatt tudtam az elmúlt években másokkal is lemerülni a saját mélységükbe az általam tartott egyéni és csoportos folyamatokban, mert nem ijedek meg a saját árnyékomtól, és a legnagyobb viharokban is stabil pont tudok lenni önmagam és mások számára is. Ha inspiráltak ezek a sorok, dobj rá egy LIKE-ot, vagy írd meg kommentbe, hogy mit váltott ki belőled 💬

Tervben van, hogy Júniusban szervezek egy közösségi eseményt nektek 🌱 📍Helyszín Tata vagy Budapest. Amire gondoltam: Közös túra 🥾 meditáció 🧘‍♂️ jelenlét gyakorlatok és könnyed játékok, amik segítenek abban, hogy lazán, feszengés nélkül megismerjétek egymást 🤝 📅 Fix időpont még nincs. Ami szóba jöhet: 06.14. 06.20. 06.21. 06.27. Szavazz ha jönnél és írd meg kommentbe, hogy szerinted mitől tudna igazán felemelő lenni ez a közösségi esemény 💬

Hol másol a legkönnyebb hozzád hasonló embereket megismerni, ha nem itt? Szeretettel bíztatlak rá, hogy vedd a bátorságot és mutatkozz be ez a latt a post alatt. Kérdések, amit segítenek bemutatkozásban: Hogy hívnak? Mi hozott ebbe a közösségbe? Miben előny számodra, hogy érzékenyebb vagy az átlagnál? ☺️ Milyen az, amikor a hiperérzékeny idegrendszered pokollá teszi az életedet? 🤪 Ha valakihez tudsz kapcsolódni és szívesen beszélgetnél vele, akkor írj rá privátban például így: Szia xy, Olvastam a bemutatkozásodat és sok mindenben hasonlítunk. Engem is baromira lefáraszt, amikor valakinek be sem áll a szája 😄 Ami TILOS: ⛔️Tilos ítélkezni, mások megosztását véleményezni és kéretlen tanácsot adni!

Sziasztok! ☺️🤗 Az önismeret számomra nem egy célállomás, hanem egy életforma. Mindig is éreztem, hogy a felszín mögött sokkal több van: kimondatlan érzések, láthatatlan minták, mély vágyak, régi sebek és olyan belső folyamatok, amelyek észrevétlenül alakítják az életünket. Talán ezért vonz ennyire az emberi lélek megismerése, a kapcsolatok működése és mindaz, ami közelebb vihet bennünket valódi önmagunkhoz. Érzékeny, intuitív és mélyen érző ember vagyok. Az életem során sokszor tapasztaltam, hogy nem tudok megállni a felszíni válaszoknál. Ha valami megérint, igyekszem megérteni a mögötte húzódó okokat is. Nemcsak azt keresem, hogy mit érzek, hanem azt is, hogy miért érzem azt, amit érzek. Feleség és édesanya vagyok, és a kapcsolataim az önismereti utam legfontosabb tanítói. Rengeteget tanulok általuk önmagamról, a szeretetről, az elfogadásról és a bizalomról. Ugyanakkor vannak olyan belső elakadások is, amelyekkel még ma is dolgozom. Ilyen például a féltékenység. Sokáig azt hittem, hogy a féltékenység a másikról szól, de egyre inkább azt látom, hogy gyakran a saját bizonytalanságaimhoz, önértékelésemhez és a szerethetőségemmel kapcsolatos kérdéseimhez vezet vissza. Nem vagyok rá büszke, de már nem is szeretném letagadni vagy elrejteni. Inkább megérteni szeretném. Megtanulni, hogy a biztonságot ne kívül keressem, hanem önmagamban építsem fel. Sokszor küzdök azzal is, hogy mennyire mások visszajelzésein keresztül mérem a saját értékemet. Vágyom arra, hogy lássanak, értsenek, elismerjenek, és amikor ezt nem kapom meg úgy, ahogyan szükségem lenne rá, hajlamos vagyok önmagamban keresni a hibát. Az utam egyik fontos része most az, hogy megtanuljam: az értékem nem attól függ, hogy mások éppen mit látnak belőlem. Hiszek abban, hogy az önismeret nem a tökéletességről szól. Sokkal inkább arról, hogy egyre őszintébben tudjunk szembenézni önmagunkkal. A félelmeinkkel, a hiányainkkal, a szégyellt részeinkkel és azokkal a vágyakkal is, amelyeket talán sokáig nem mertünk kimondani.