Sziasztok, Szilárd vagyok. 👋
Jelenleg Svájcban élek, vegán szakácsként dolgozom — de az elmúlt években az életem már rég nem csak a főzésről szólt.
Hanem újratervezésről.
Mélypontokról.
Szabadságvágyról.
Önismeretről.
És arról a furcsa belső érzésről, amikor az ember hiába él külföldön egy stabilabb életben…
mégis azt érzi: „egyszer haza szeretnék már menni.”
2006-ban az anyagi problémák, a gyerekkori minták és a családi viták elől menekültem külföldre.
Persze akkor még nem tudtam, hogy az egomat is viszem magammal — így a problémák ugyanúgy elkísértek külföldre is. Bárhol képes voltam szenvedni. 😄
8 év hajózás után kerültem Svájcba szakácsként.
Akkor még azt hittem, hogy a szabadságot majd a pénz fogja megadni.
Aztán az élet elkezdett teljesen más dolgokra megtanítani.
Egy gerincműtét végül álruhás áldás lett az életemben.
Volt időszak, amikor éjszakánként egyedül jártam az erdőket, miközben Eckhart Tolle „Új Föld” című könyvét hallgattam újra és újra. Több száz alkalommal.
Kívülről valószínűleg furcsának tűnt volna.Belül viszont éreztem, hogy valami teljesen át akar rendeződni bennem — és ez a folyamat a mai napig tart.
Volt, hogy szó szerint alig tudtam járni. Krónikus egészségügyi problémákkal küzdöttem.
Majd jött a kriptó időszak, ahol először éltem meg azt az érzést, hogy a pénz nem csak munkából érkezhet.
Megtapasztaltam azt is, milyen, amikor egyik hónapról a másikra szinte teljes szabadságban él az ember.
Majd azt is, amikor újra nulláról kell felépítenie magát.
2019-ben egyszer már hazaköltöztem Svájcból.
Akkor még nem volt hozzá megfelelő stratégiám, sok mindent elrontottam — mégsem bánom egyetlen percét sem.
Utólag állt össze bennem, hogy kaptam még másfél évet édesapámmal, mielőtt 2020 decemberében, karácsony előtt pár nappal végleg eltávozott.
Volt időnk rendezni a kapcsolatunkat.
Beszélgetni.
Sétálni.
Kimondani olyan dolgokat, amik gyerekkoromból bennem maradtak, fájtak — de már egy teljesen más nézőpontból tudtam rájuk nézni.
És úgy tudott elmenni, hogy béke volt köztünk.
Ezért örökké hálás leszek annak a belső hangnak, ami 2019-ben hazahívott.
És magamnak is, hogy mertem követni — annak ellenére, hogy akkor teljesen logikátlan döntésnek tűnt.
Hiszen életem addigi legjobb munkahelyét hagytam ott, és hazaköltöztem a teljes bizonytalanságba.
Utólag viszont az élet megmutatta, miért kellett akkor ezt az erős késztetést követnem.
Az elmúlt években megszállottan kezdtem foglalkozni:
- egészségtudatossággal,
- az emberi test működésével,
- online marketinggel,
- automatizálással,
- AI eszközökkel,
- és azzal, hogyan lehetne szabadabban élni.
Ma már nem csak túlélni akarok.Hanem tudatosan építkezni.
2025-ben anyagi okok miatt visszatértem Svájcba — de már teljesen más szemlélettel.
Nem végleges megoldásként.
Hanem feltölteni a kasszát egy nehéz időszak után, ami ismét új perspektívákat hozott az életembe.
A célom most az, hogy legkésőbb egy éven belül újra hazaköltözzek — stabilabban, tudatosabban és úgy, hogy közben az életszínvonal ne csökkenjen.
És közben szeretnék egy olyan közösséget építeni, ahol egymást segítjük:
- ötletekkel,
- kapcsolatokkal,
- tapasztalatokkal,
- és egy modernebb, tudatosabb látásmóddal.
Mert hiszem, hogy a magyar ember elképesztően kreatív.
És ideje lenne ezt a kreativitást nem csak külföldön aprópénzre váltani — hanem otthon is értéket teremteni vele.
Domján László még a spirituális utam kezdetén készített velem egy interjút, amikor a gerincműtét és az azt követő erőteljes tudati váltás teljesen új irányba kezdte terelni az életemet.
Az interjú az akkori megtapasztalásaimról és szemléletváltásomról szól.
Ha érdekel, itt meg tudod nézni:
Örülök, hogy itt vagytok. 🇭🇺
És kíváncsi vagyok a ti történetetekre is.
Téged vajon hogyan formált eddig az élet?
🙂 Oszd meg velünk a saját történetedet ha szeretnéd. 🙏